Már régóta nem volt senkim, nem is nagyon érdekelt a téma. De most egy lány, akivel már ismerjük egymást 2 éve, valami történt. Nem mondanám, hogy mindig is nagyon jóban voltunk. De munkámból kifolyólag mindig is kapcsolatban kellett lennünk. Valahogy az emailekben, társalgásokban, mindig is szó volt másról is. Mint kiderült volt egy barátja, akivel csak ismerkedett, de a pasi állandóan leszarta, például a lány a fiú születésnapján telefonált neki, de nem vette fel. Vagy nem válaszolt neki a Valentin napi üdvözletére, egyszerűen leszarta. A lány adott pár hetes határidőt neki, ami lejárt, mivel én mellette voltam, ezt értékelte és megkérdezte, mi lenne ha találkoznánk, munkán kívül, beszélgessünk, próbáljuk meg. Nem én kezdeményeztem, hanem Ő. Így is lett, de tudni kell, hogy van köztünk jó pár kilométer. De megoldottam, ha ott van dolgom, akkor találkozzunk. De Ő nem ért rá, mert sok munkája van, aztán megint nem ért rá. Azóta próbálok levelezgetni vele, de olyan mint a mai nők 90%-a óvodás válaszokat képes adni, nem kérdez vissza, passzív. Például megkérdezem, hogy van. Nem válaszol, nem kérdez vissza. Megkérdeztem most húsvétkor, hogy telik a húsvét, hány piros tojást osztott ki, erre 1 mondatban képes válaszolni és semmire sem válaszolt, amit kérdeztem. Kérdem én, hogy ha Ő akart belemenni, vagy Ő kezdeményezett, akkor mégis mit vár most? Vagy mi ez a dedós passzivitás? Van sejtésem, meggondolta magát, de nem akarja velem közölni, mert fél, hogy megbánt. Viszont már felnőhetnének a nők és normális felnőttként viselkedhetnének, mert ezzel csak saját maguk alatt ássák. Most eldöntöttem, nem írok neki, nem foglalkozom vele és majd meglátjuk, hiányzom-e neki.